Szerző: Diane Keaton
Sorozat: -
Kiadó: Kossuth
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 332
Műfaj: Önéletrajz
Kulcsszavak: visszaemlékezés, anya-lánya kapcsolat, színészet, élet, Alzheimer-kór
Fülszöveg:
„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.
„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.
Vélemény:
Lehet ezt a nőt nem szeretni? Az egyik legtehetségesebb színésznő a palettán, ráadásul büszkén öregszik, ami nagy kincs manapság, mikor mindenki fiatalabb és feszesebb akar lenni és lassan tényleg eltűnnek a hatvanplusz éves nők az utcáról. Erre itt egy dáma, aki 68 évesen is jelenség, és a jelenléte egy filmben jóformán garancia a minőségre.
De elég is a seggnyalásból, lássuk a könyvet. xD
Diane Keaton (születési nevén, Diane Hall) imádta az anyját. Rajongással, feltétel nélküli szeretettel és odaadással csodálta azt, aki a világra hozta. Ennek ténye, úgy ivódott be a lapokba, hogy csak az nem veszi észre, aki síkhülye. Négy gyerek közül elsőszülöttként, mégse volt sose megelégedve magával. Vicces volt ugyan, de ő mégis azt nehezményezte, hogy a húgainak több szépség jutott....
És azután újra ott volt Dorothy Keaton, az édesanyja és annak naplórészletei, aminek történéseire Diane legtöbbször reflektált... vagy csak azokon keresztül mutatta be, milyen is volt az a nő, aki olyan sokat jelentett neki. Ezért vontam le egy fél csillagot először, mert érteni értem én, csak elsősorban nem az édesanyjára hanem rá lettem volna kíváncsi. Persze az egyikből jön a másik, ez igen élesen látszik sok helyen, de volt, ahol már átugrottan Dorothy gyerekkorának részletei felett, mert nem éreztem feltétlenül odavágónak. Diane sokat elmélkedik az édesanyja tetteiről és hogy vajon hogyan érezhetett egyes pillanatokban, események idején.
Gondolom sokan a Woody Allenes részre voltak kíváncsiak. Nos. Én nem szeretem Woody Allent különösebben, persze elismerem, hogy Valaki, nagy vével, de nem bírom, hogy ennyire istenítik azt is, ha köhint egyet. (mondjuk zárójelesen megjegyzem, kapott a töpszli pár pirospontot) A kapcsolatukról viszont sokkal többet nem tudtunk meg.
És ilyen Keaton végig. Mert visszaemlékezik és mesél, de az érzésein kívül kevés új info van, amit ne tudna az ember más forrásból, vagy egy korábbi interjúból. És sajnos csak ezért kapott 4-est. Mert a végére hiányérzetem maradt... márpedig egy önéletrajztól szerintem éppen az ellenkezőjét várná az ember. Így jártam. :)
Értékelés: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése