Ronda Thompson: Egy vérfarkas szupermodell vallomásai

Egy vérfarkas szupermodell vallomásai [ Eredeti cím:Confessions of a Werewolf Supermodel]
Szerző:  Ronda Thompson
Sorozat: -
Kiadó:  Ulpius-ház
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 398
Műfaj/Kategória: Paranormális Chick Lit, Urban Fantasy
Kulcsszavak: vérfarkasok, gyilkosság, szerelmi sokszög, nyomozás

Tartalom:

Lou Kipinski. A férfiak megőrülnek érte. Bársonyos fehér bőre, formás hosszú combja, milliódolláros mosolya a modellvilág első számú csillagává avatja. Gyönyörű nő… halálos harapással. Egyedül gyerekkori barátnője tudja a szörnyű titkot, hogy Lou havonta egyszer vérszomjas fenevaddá változik, farkasszőr lepi el a testét, éles tépőfogai nőnek, és nem kegyelmez…

Két nőt holtan találnak New Yorkban, akik hasonlítottak Lou-ra. A nyakukon marták meg őket. Miközben egy szadista fenevad liheg a nyomában, Lou-t rémálmok gyötrik; szenvedélyes szeretkezések, melyek szörnyű mészárlásba torkollanak. Vajon tényleg az ünnepelt sztár járja éjjel az utcákat zsákmány után kutatva? Ahelyett, hogy vonyítana a holdra, Lou magándetektívet fogad, aki szintén nem akárki…

Vélemény: 

Elég pozitívan álltam hozzá, mégse tudtam igazán megszeretni.

Ronda Thompson

Eleinte Lou elég rokonszenves volt, és belső monológjai is mosolyt csaltak az arcomra, de lassan minden kezdett szétesni. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha lenne folytatása a könyvnek, gyönyörű szerelmi százszögbe keveredett volna a körülötte dongó összes pasival. Aztán itt ez az egész világfelépítés... kusza hatást keltett, mintha az írónő folyamatosan meggondolta volna magát írás közben. A hirtelen felbukkanó vámpír is sántított kicsit, úgy éreztem, bosszantóan nem odaillő.

A vérfarkas-ábrázolással sokáig nem tudtam megbarátkozni, nem tetszett ez a gyantával mindent elintézek vonal. Sokáig nem lehetett tudni, hogy a kétlábú vagy a négylábú vérfarkasalak lesz a végső választás, de aztán az írónő idővel eloszlatta a kételyeket. 

Ami a többit illeti egy mezei könnyed chick lit, amitől nem kell túl sokat várni. A mellékszereplők nem voltak kifejezetten szimpatikusak, de különösen irritálóak se. Nem osztottak, nem szoroztak. A cselekmény sem volt annyira izgalmas, hogy ne tudjam letenni, de azért fenn tartotta az érdeklődésemet annyira, hogy ne aludjak el. :)

Végeredményben azonban a fentiek és a csupa idegesítő apróság miatt, mint a gyilkos indítéka vagy a nyomozó viselkedése, sajnos távol esett az öt minyontól.

Értékelés: 5/3