Az ördög-öt Tolsztoj 1889 őszén, a Kreutzer szonáta befejezése után írta. A két kisregény összetartozik, a Bibliából idézett mottójuk is azonos, kiegészítik, egyben cáfolják is egymást. A Kreutzer szonáta házasságtörő asszonya azért bűnhődik, mert vállalni merte a testi szerelmet, Az ördög-ben viszont mintha az aszketizmus szellemében ítélkező Tolsztoj maga is elismerné a testi vágyak fékezhetetlen erejét.
Az ördög-ben Tolsztoj személyes emlékei is megelevenednek: házassága előtt viszonya volt egy Jasznaja Poljana-i parasztasszonnyal.
Az először betiltott Kreutzer szonáta kiadásához Tolsztoj felesége járta ki a cári engedélyt, Az ördög csak az író halála után jelenhetett meg: kéziratát gondosan elrejtette hozzátartozói elől.
SPOILER!
Vélemény: Mivel mostanában Levocska - nem személyes becézés, Szofja Andrejevna hívta így a hites urát ^^ - mániám lett (köszönhetően Póniszelidítőnek), de időm a hosszabb( lásd Háború és Béke - 4 kötet) Tolsztoj regényekre nem vala, ezért ezt a morzsányi hosszúságú történetet olvastam el. És csak annyit mondhatok: méééég, mert Levocskából sosem eléééég. A könyvnek két befejezése van, de egyik sem happy end, amit azért lehet sejteni olvasás közben. Ami "rossz", hogy a főszereplő, Jevgenyij Irtyenyev, igazából egy totál szerethető, átlagos fickó, és egészen a szívedhez nő a sztori alatt, ami miatt egy kicsit elszomorodsz a végére, tekintve a két végkifejletet. :(
Dióhéjban: 5/5
Jövőre nézve: Levocska többi műve^^
Abszolút egyetértek a kritikáddal! Levocska forever! :D
VálaszTörlés