Nem vagyok kifejezetten strandos csaj. Ennek rengeteg oka van: az évek alatt felmászó kilók, atömeg, a klóros víz és a medencékben jelen levő zsúfoltság mind-mind visszatartanak tőle. Kislányként imádtam kijárni, ma már leginkább a hangulata miatt őrzök róla szép emlékeket (a főtt kukorica és a naptej illata együtt best of).
A vizet viszont szeretem. A forróságot zsigerből gyűlölöm, és az egyetlen módja, hogy elviseljem az a vízpart. (és a vodkanarancs... de a lappangó alkoholizmus szépségeiről majd később. :D)
Ha lenne egy magántavam, ott tölteném nyáron minden percem. Haha. Álmodik a nyomor.
Na de azért így is előfordul, hogy tenger és/vagy tó és/vagy folyó közelbe kerülök, biztos távolságra a nyomoronc sikongatóktól és megrögzött terpeszkedőktől. Ilyenkor másra sem vágyom, mint bizonyos rendszerességgel megmártózni a habokban, majd letelepedni egy kényelmes helyen és olvasni. Szigorúan kerülendő a mélyen szántó és magvas James Joyce-féle világmegváltás.
A strandszezonban virágzik a ponyvairodalom és ezzel - bármennyire is gáz - maximálisan tudok azonosulni. Ha a meleg ostromolja az agyamat, nem vágyom drámai komolyságra, sem "magas irodalomra". Szórakozni akarok és elfelejteni a szürke hétköznapokat. Kalandokra vágyom és szexi szereplőkre, nevetéssel és felejtéssel karöltve.
A strandszezonban virágzik a ponyvairodalom és ezzel - bármennyire is gáz - maximálisan tudok azonosulni. Ha a meleg ostromolja az agyamat, nem vágyom drámai komolyságra, sem "magas irodalomra". Szórakozni akarok és elfelejteni a szürke hétköznapokat. Kalandokra vágyom és szexi szereplőkre, nevetéssel és felejtéssel karöltve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése