Lisa Lutz - Spellman nyomozóiroda

Tartalom

Izzy Spellman 28 éves szingli, és a család vállalkozásánál, a Spellman Nyomozóirodánál dolgozik. Lehet, hogy nem rendelkezik a legfeddhetetlenebb múlttal, amit romantikus botlások, túlzott alkoholfogyasztás és találékony vandalizmus is beárnyékol; lehet, hogy él-hal a Get Smart sorozatért és jobban szeret az ablakon keresztül közlekedni, mint az ajtón át - de legalább tehetséges a munkájában. Az emberek magánéletében való turkálás teljesen hétköznapi tevékenység számára. Sőt az egész család számára az. Spellmannek lenni annyit jelent, mint kémkedni egy Spellman után, vádolni egy Spellmant és zsarolni egy Spellmant. 

De mikor Izzy szülei és egyben főnökei felbérelik a tizennégy éves húgát, derítse ki új fiújának kilétét, Izzy kiborul. Le akar lépni. Szülei pedig üzletet ajánlanak: egy utolsó megbízás, és szabad. A gond csak az, hogy ezzel élete eddigi legbonyolultabb és legkomolyabb ügyével találja magát szembe.

Vélemény: 

Nos, hát kaptam hideget is - bár ez azért kissé túlzás, mondjuk inkább, kellően temperált -  meleget is ettől a könyvtől. Karácsonyi ajándék volt, aminek nagyon örültem a könyv közepe felé - mivel sajnáltam volna, ha ez a választás az én zsebemből ment volna-, aztán egy egynapos szünetet követően, felfrissülve fogtam újra neki, és mire a végére értem, örültem, hogy a Spellman család életét megjelenítő könyvsorozat, első része az enyém..:))

A főszereplőt hasonlítják Columbohoz, Bridget Jones-hoz, Nancy Drew-hoz, sőt, még Piszkos Harry-hez is, csupán egyet hagytak ki: Stephanie Plumot. Én legjobban Janet Ivanovich szingli fejvadászához tudnám hasonlítani, a karaktert és a könyvet is, úgy alle zusammen.  Izzy Spellman legalább annyira szeretni való, találékony és a humora is a toppon van..:)

A családról talán csak annyit, hogy egyik tagja sem komplett, nem ismerik a "magánügy" és a "nem" szavakat, az egyikük cukor, a másikuk alkoholfüggő. Ettől függetlenül azért elsőre megkedveltem ezt a Spellman névre hallgató, vérrokonságon alapuló kis embercsoportot.:P...a kihallgatásokon, párbeszédeken pedig jókat nevettem. 

Akkor mégis mi volt a bajom a felénél? 

Ott már kicsit kezdett sok lenni a mesélésből...Hogy kivel-mikor-mi történt a múltban, és úgy gondoltam, hogy ezek az információk a történet szempontjából lényegtelenek. Ez nyilván az én hibám, nem is tagadom: Jobb szeretem, ha történik vmi. Utólag már belátom, hogy kellettek azok a "magyarázatok", de hát akkor-ott erről senki nem tudott volna meggyőzni. Hogy mondták-e már, hogy türelmetlen vagyok? Áh...

A másik dolog, ami kissé zavart, az a kronológia. Vagyis az abban lévő ugrálások. Előre-hátra-két évet vissza-egyet előre-4et újra vissza. De ezt lenyeltem, mert a fejemben úgyis összeállt a sztori, illetve máshogy talán nem is nagyon lehetett volna megoldani...

Dióhéjban:

5/ 4,2

Amit/akit nagyon bírtam: A család egymással való viselkedését. Akár egy kihallgatáson, vagy mintha ellenfelek lennének. Szinte állandóan. Jókat kacarásztam rajta.

Amit/akit kevésbé: A húg idegesített a könyv nagy részében, de a vége felé ő is kikupálódott. Legalábbis az utolsó száz oldalon, már jobban elviseltem.

Jövőre nézve: Lesz következő része is, "Átok a Spellmaneken" . Várom. Megveszem vagy könyvtár, ártól függően. Remélem nem hagyják abba úgy, mint a Stephanie Plum sorozatot...