Karen White: Hazatérés

Hazatérés [Eredeti cím: Falling Home]
Szerző: Karen White
Sorozat: -
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 448
Műfaj/Kategória: Romantikus
Kulcsszavak: családregény, Dél, testvéri kapcsolat
Adaptáció: -
Reading Challenge: 50/11. Egy egyszavas című könyv

Tartalom: A húszéves Cassie Madison elhagyja szülővárosát, a Georgia állambeli Waltont, és soha többé nem akar visszatérni. Ám amikor egy családi tragédia hazaszólítja, szakítania kell New York-i életével, hogy szembenézzen mindazzal, amit egykor maga mögött hagyott…
Cassie mindent elkövet annak érdekében, hogy új életet kezdjen New Yorkban: beleveti magát a munkába, és levetkőzi déli akcentusát. Ám egy késő éjszakai telefonhívás felszínre hozza mindazt, amit megpróbált elfelejteni. Nem beszélt a húgával, Harriettel, amióta a testvére elcsábította a vőlegényét, és hozzáment feleségül. Most azonban Harriet azzal a hírrel jelentkezik, hogy az apjuk haldoklik.
Cassie hazaindul, és az egyetlen dolog, amely még az édesapja halálánál is jobban megrémiszti, a találkozás Harriettel és a családjával, amely akár az övé is lehetne. Ám képtelen ellenállni az unokahúgai és az unokaöccse szeretetének, ahogy annak is, hogy otthonának tekintse a városkát, ahol az emberek egymás hogyléte felől érdeklődnek, és a kérdésükre valóban őszinte választ várnak. Miközben meg kell küzdenie egy elfelejtett baráthoz fűződő egyre meglepőbb kapcsolatával és a családot fenyegető tragédiával, Cassie rádöbben: önmagunk elől nem menekülhetünk el, és az otthonunkat nem törölhetjük ki a szívünkből.

Vélemény: Őszintén? Nem erre számítottam. 

Karen White

Jól indult. Karen White isteni hangulatot teremtett, alig pár oldal alatt. A Hazatérésben a hamisítatlan dél keveredik egy megoldásra váró, testvéri konfliktussal. Amolyan csomóbogozás, pléd alatt összekucorodós, vasárnapi, borús délutánokra. 

Cassie megbántottsága épp annyira jogos, mint amennyire megdöbbentő, hogy egy elvileg szerető húg, hogy képes ilyet tenni a nővérével. Nem az akasztott ki, hogy Harriett és Cassie pasija egymásba szerettek, hanem ahogy intézték a dolgot. Patkánymódra. Az undorító volt. Az pedig egyenesen félelmetes, ahogy a kisváros és a család kezelte: vállrándítással "De hát szeretik egymást, igazán összeillenek, már miért kellene elnézést kérniük, bármiért is?"  Agyrém. 

Az egész helyzet nagyon durva, és az elsimítása elég lett volna egy könyvre. Csakhogy, az írónő félúton látszólag beleunt a testvérek közötti szitu drámájába, és inkább hipp-hopp megoldotta. Így azonban találni kellett valami mást, amitől nem fonnyad el a dráma-lufi. És innentől kezdve nem tetszett.

Ami az értékelést illeti, sokat vacilláltam rajta, mert olyan jól indult, azt hittem, kedvencet avathatok. Erre aztán fél úton jól pofára estem. A kezdeti szemöldökráncolásból fintor lett, aztán pedig az egésztől elment a kedvem és az utolsó oldalakat már csalódással telve gyűrtem le. Mivel az eleje 5-ös, a vége 2-es, így ha lehetne 3,5-et adnék rá. A hullámvölgy és az utóíz miatt azonban csak alacsonyan se veri a 4-est. Kár érte.

Értékelés: 5/3

Camilla Läckberg: Eltitkolt életek - Fjällbacka #5

Eltitkolt életek [Eredeti cím: Tyskungen]
Szerző: Camilla Läckberg
Sorozat: Fjällbacka #5
Kiadó: Animus
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 448
Műfaj/Kategória: Skandináv krimi
Kulcsszavak: háború, gyilkosság, két idősík, titkok
Adaptáció: Van [imdb]
Reading Challenge: 50/16. - Egy kedvenc szerződ olyan könyve, amit még nem olvastál

Tartalom: Ptrik Hedström nyomozó felesége, Erica Falck, döbbenten fedez fel egy náci érmet és egy véres gyermekruhát elhunyt édesanyja hátrahagyott holmija között. Erica mindenképpen tudni akarja, hogyan kerülhettek ezek a tárgyak a padlásukra. Felkeres egy idős történészt is, akit nem sokkal látogatása után brutálisan meggyilkolnak. Erica és férje vállt vállnak vetve folytatja a nyomozást, amelynek során a második világháború legsötétebb napjainak titkai kerülnek a felszínre, középpontban Erica családjának történetével. S még ma is élnek emberek, akik nagyon nem örülnek a múlt bolygatásának, olyannyira, hogy valaki egy újabb gyilkosságtól sem riad vissza…

Camilla Läckberg

Vélemény:  Nem hiszem, hogy tudnék tovább ömlengeni az írónő stílusáról és karaktereiről, mint a korábbi értékeléseknél [ itt és itt ], így inkább elkerülném, hogy ismételjem önmagam és kizárólag a cselekményről írnék.

Váratlanul ért, hogy már az első kötetben utalnak az ötödik rész történéseire. Szeretem ezt a fajta írásmódot, mert jól átgondolt és következetes érzést kelt, még akkor is, ha csak véletlenül alakult így (lásd HP). A rejtély kiszámítható ugyan, de élvezhetően sejtelmes végig, így a csavaros eszűek se fognak  unatkozni. :) 

Tudom, hogy megígértem, de én mégis megszegem, hogy nem fogok a szereplőkről beszélni, mert Bertil Mellberget muszáj vagyok megemlíteni. Ő változott a legtöbbet a Jéghercegnő óta, még hozzá 100%-ig pozitív irányba. Camilla egyre karakterpróbálóbb helyzetekbe sodorja és egyem meg a szívét, mindegyik akadályt sikerrel veszi. Az új kollégákat Paulát és Ernst 2.0-t könnyedén megszerettem, de ez az írónőnél nem újdonság, ugye.  

A következő része a sorozatnak (A hableány) már a polcomon csücsül, de amíg nem tudom, mikor jelenik meg a 7. kötet (Fyrvaktaren), addig spórolok vele. Biztos, ami zicher.

Értékelés: 5/5

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Elfújta a szél [Eredeti cím: Gone with the Wind]
Szerző: Margaret Mitchell
Sorozat: -
Kiadó: Árkádia (az én pldm) 
Megjelenés: 1986 (eredeti:1936)
Oldalszám: 1180
Műfaj/Kategória: Romantikus
Kulcsszavak: háború, szerelem, USA, rabszolgaság, 19. század 
Adaptáció: Van [imdb]
Reading Challenge: 50/18. - Egy Pulitzer díjas könyv

Tartalom: Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.

Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól. A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.

Margaret Mitchell

Vélemény: 

Létezik tökéletes könyv? :D

Ha igen, akkor számomra mindenképpen az Elfújta a szél az. A déli államok sajátos hangulatáért évek óta rajongok, így inkább tűnik ostobaságnak, mint csodának, hogy még nem olvastam. 

Sajna-nem-sajna itt is beelőzött a film, de akárcsak az Abigélnél,az adaptáció itt is remekül megállja a helyét a könyv mellett. Ami a legnagyobb megdöbbenést okozta, hogy két dologról teljesen más véleményem alakult ki, mint a filmvásznon. 

Az egyik egy szereplő, az örök jószívű Melanie, akit a legjobban utáltam a filmben, míg a könyvben nagyon megszerettem. Közel sem olyan naiv és szende, mint azt el akarják velünk hitetni. Melly valójában egy hihetetlenül erős és csodálatra méltó női karakter, és sok-sok könyv óta, ő volt az egyetlen, aki miatt elpityeredtem. Olyan mint egy polgárháborús Teréz anya. 

A másik Scarlett és Rhett kapcsolata. Annak idején nagyon tetszett, ahogy a film végződött, de mindig volt bennem egy kis gyász miattuk. Egészen addig a pillanatig, amíg el nem olvastam a könyvet. Margaret Mitchell oldalakon keresztül "boncolta fel" mindkettejüket, hogy értsük, hogy lássuk: egyszerűen nem végződhet máshogy ennek a két embernek a közös élete. Olyanok ők ketten, mint a tűz és levegő. Ha elég oxigén van, a lángok magasra csapnak és mindent elpusztítanak, ha viszont nincs már, ami égjen: a tűz elalszik. De ugyanez igaz akkor is, ha a levegő fogy el. Nincs kiút kettejük számára. Ez épp annyira érthető, mint amennyire fájó a rajongóknak. 

Scarlett-tel kapcsolatban továbbra is ambivalens érzéseim vannak. Továbbra is szeretem, mert kitartó, rettenthetetlen, ravasz és igazán szívós tudott lenni, mikor szükség volt rá, de Ashley Wilkes iránt érzett vak szerelme úgy fel tudott dühíteni, hogy egyre csak azt vártam, pofozza már fel valaki ezt a hülye libát! 

Rhett-tet fenntartások nélkül imádom, mint eddig, ez nem is kérdés. (Elfogult lennék? áááh :) )  Kettőjük közül, inkább őt sajnálom, hiszen Scarlett nem elég intelligens ahhoz, hogy felfogja: vége. Szegény faszikám viszont már csak árnyéka önmagának. A fájdalma és a bánata eltörölte az egóját, az ital pedig a daliás megjelenését. :( R.I.P.

A végére pedig csak annyit, hogy a közel tíz év hosszú kutatómunka, ami az Elfújta a szél megírása mögött állt, annak minden perce nyomott hagyott a lapokon. Margaret Mitchell még fél mondatból is érzékeltetni tudta a kor szellemét, vagy az eseményeket. Fantasztikus élmény volt olvasni. A háború borzalmait, a szenvedést, a halált és a gyászt olyan közelinek éreztem magamhoz, hogy néha a torkomban dobogott a szívem. A fájdalmuk a felháborodásuk, a reményük, az örömük, mind mind az enyém is volt. 

Szentimentális vagyok? Kit izgat. 

Értékelés: 5/5*

Szabó Magda: Abigél

Abigél [Eredeti cím: -]
Szerző: Szabó Magda
Sorozat: -
Kiadó: Móra
Megjelenés: 1970
Oldalszám: 396
Műfaj/Kategória: lányregény, ifjúsági irodalom
Kulcsszavak: háború, bentlakásos iskola 
Adaptáció: Van [imdb]
Reading Challenge: 50/25. - Egy kötelező olvasmány, amit nem olvastál el annak idején

Tartalom: Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit.

Szabó Magda

 S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Vélemény:

Biztosan ismeritek az érzést, mikor egy könyv befejeztével értetlenül bámultok magatok elé, és nem bírjátok felfogni, miért nem olvastátok még addig. Én pont így jártam az Abigéllel. :) 

Az adaptáció fantasztikusan jóra sikerült, többször is láttam, a könyv pedig tökéletesen kiegészítette az ott látottakat. Talán a legfontosabb, ami kimaradt, az a szereplők jövője, amiről semmit sem tudunk meg a sorozatban. 

Kicsit sajnálom, hogy anno a suliban nem olvastam el, mert korban közelebb álltam volna Gináékhoz, de még így huszonéves fejjel is elvarázsolt az egész. Hiába tudtam, mi fog történni, mégis izgultam a szereplőkért. Imádtam a könyv báját, édes-bús hangvételét, ami anélkül hálózott be, hogy megfojtott volna. 

Lányregény ide vagy oda:

Értékelés: 5/5*

Jo Nesbø: Vér a havon

Vér a havon [Eredeti cím: Blod på snø]
Szerző: Jo Nesbø
Sorozat: -
Kiadó: Animus
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 192
Műfaj/Kategória: skandináv krimi
Kulcsszavak: bérgyilkos, szerelem, menekülés, bujkálás
Adaptáció: A hírek szerint lesz :) - főszerepben: Leo DiCaprio
Reading Challenge: 50/4. - Egy idén megjelent könyv

Tartalom: Olav furcsa figura, nemigen mer közeledni másokhoz. Gyermekkora óta falja a könyveket, amiben diszlexiája sem gátolja meg. Maga is azt állítja, hogy egyetlen dolgot leszámítva mindenre teljesen alkalmatlan.

Ez az egy dolog pedig az emberölés.
Mint a bérgyilkosok általában, ő is magányos életet él, csupán Maria, a siketnéma, sánta boltoslány iránt táplál plátói érzelmeket. Egy nap azonban végre fordul a kocka, s megpillantja álmai asszonyát. Csak két gond van. A nő a főnöke felesége. És Olav aktuális feladata éppen az, hogy végezzen vele.

Vélemény: Ha bajban vagy egy értékeléssel, húzod-halasztod, várod hogy ülepedjen az élmény, hátha csak hirtelen felindulásodban nem látsz tisztán. Aztán rájössz, hogy ha ekkora a gond, édes mindegy meddig vársz, az amit el akarsz kerülni, továbbra is bosszantó kerti törpeként ugrál a fejeden.

Nagyon nehéz elfogulatlannak lenni úgy, hogy az író a kedvenc alkotóim egyike. Tudom, hogy muszáj, de utána a hajamat csavargatva, előre-hátra dülöngélve mantrázom a kozmosznak, hogy bocsásson meg. :D 

A Vér a havon nem rossz regény, de közel sem hozta a várt olvasási élményt. Az, hogy vékonyka, még nem lett volna baj, de a főszereplő és a cselekmény nem egyszer úgy vágott pofán, mint éhes macska az alvó gazdáját.

Hangulat

Itt van rögtön Olav, a bérgyilkos, akit mindenki ostobának tart, miközben odahaza a klasszikus irodalmat bújja feszt. Nesbo karakterei mind romantikus bolondokká válnak, ha felbukkan A Nő, de míg Harry és Sonny emellett képesek keményen odavágni a rossz fiúknak, addig Olav csak sodródik. Nem bírja a vért, humora nincs, egyetlen ami irányítja az a saját függősége. Mert az előző kettőhöz hasonlóan, ő maga is szenvedélybeteg. 

Harrynak ott a pia, Sonnynak a heroin. Olvavnak pedig a szerelem.

Ismeretség nélkül belezúg a legkülönfélébb fehérszemélyekbe, akinek meglátása szerint segítségre

van szüksége. Az ő segítségére. Ahogy bevágtat fehér lovon és megmenti a bajba jutott királyleányt, még akkor is, ha a királyleány önként ment a sárkány tornyába és esze ágában sincs eljönni onnan. Valahányszor Olavon eluralkodott a rózsaszín köd, megrándult az arcom. Talán a legegyszerűbb és legkifejezőbb jelző az, hogy nyálas. Mint A kis gyufaárus lány, csak szexszel és gyilokkal. 

A szívem vérzik, hogy ezt kell írjam, de a sztori pár (szám szerint kettő) fordulattól eltekintve lapos, mint az Alföld és a Nesbore jellemző kreatív murdálás is hiányzott. Egy interjúban olvastam, hogy ezzel a könyvével, úgymond az ötvenes-hatvanas évek detektív regényeinek nagymesterei előtt tiszteleg. Búskomor antihősök/hősszerelmesek, film noir szerű jó és rossz küzdelmek. Nos, nekem ez annyira nem jön be, de mindezek mellett még mindig nem mondanám azt, hogy a Vér a havon pocsék lenne.

Csak nem nekem írták. Ennyi. 

- és most büntetésképp elmegyek csalánnal csapkodni a hátamat.

Értékelés: 5/3

Based on novel - 2015-'16

Összegyűjtöttem pár könyvet, melyekből az elkövetkező másfél-két évben egészen biztosan filmet forgatnak.(vagy már forgattak, és csak a megjelenésre várunk) :) Sajnos alig felük érhető el csak magyarul, ezért ezeket külön gyűjtöttem. Érdekesség, vagy esetleges jó hír lehet a rajongóknak, hogy a Serena írójának egy másik műve is mozivászonra kerül. 

A megfilmesítésekben olyan nevek is helyet kapnak, mint Leonardo DiCaprio (The Revenant), Johnny Depp (Black Mess), Lena Headey (Büszkeség és balítélet meg a zombik), vagy Eddie Redmayne (A dán lány). Az újabb Nicholas Sparks adaptáció nem meglepetés szerintem senkinek, az utóbbi időben gombamód nőnek ki a földből. De várható még egy YA könyv is (Fallen-Kitaszítva), ezúttal angyalokkal. Mindenki döntse el maga, hogy ez utóbbi jó-e, vagy sem...

 

***