Dixie Olvas

Tartalom: Az ópium a legrégebbi és a legszélesebb körben használt kábítószer. Függőséget okoz és halálos, ám a leghatékonyabb fájdalomcsillapító, s egyes országok földművelő közösségei számára az egyetlen bevételi forrást jelenti. A kötet nyomon követi az ópium meghökkentő hatását a világ kultúrájára, a régmúlt korok vallási célú használatától kezdve a romantika korszakának az írói képzeletre gyakorolt hatásáig, az orvostudomány kezdeteitől a kínai-angol ópiumháborúkig. Megtudhatjuk, hogyan függ össze a drogfüggők számának rohamos emelkedése a napjainkban félelmetes hatékonysággal működő multinacionális, sokmilliárd dolláros heroin iparral, amely a világ pénzpiacának integráns részét alkotja. Az ópium első teljes történetében Martin Booth felfedi e figyelemre méltó drog sokrétű természetét; az egyszerű máknövény veszedelmes örökségének keserédes következményeit.
"A papaver somniferum nedvének ismeretterjesztő életrajza sok mítoszt eltemet. Booth csodálatra méltó nyugalommal kezel egy szenvedélyeket keltő témát."

Vélemény: Elképesztően érdekes. Mindenkinek ajánlom, akit csak egy kicsit is érdekel a téma. A tizenhat fejezet csodásan átvezet minket az ópium fényes (mert az volt, még ha ez a fényesség borzalmakat is szült később) múltján. Azt hiszem a legdurvább rész az volt, ami a drogcsempészek "módszereit" mutatta be. Azt éppen a vonaton olvastam és akkor hirtelen kiszaladt belőlem egy "Óh, baszd meg!" a néni kettővel mellettem meg nézett rám meglepődve.^^"" (Bocsánat, néni!)
Minden esetre tényleg jó könyv, egy percig sem gondoltam, hogy unalmas lenne, bár nőiesen bevallom, néha a politikai-gazdasági-jogi események forgatagában elvesztettem a fonalat az adatok között, de újraolvasva már nagyjából kitisztult a kép. :) (Ez azonban csak az én hiányosságaimnak köszönhető, ezért ez senkit se tántorítson el a könyv elolvasásától! xD)
 Tehááát:

Dióhéjban: 5/5 (magasan veri)