Tartalom: Londonban a varázslóké a hatalom. Nathaniel még csak készül rá, hogy a kiválasztottak közé kerüljön, s éli a varázslóinasok hétköznapjait. Ám élete hirtelen fordulatot vesz, amikor az egyik nagy hatalmú varázsló nyilvánosan megszégyeníti őt. A fiú bosszúvágytól hajtva idézi meg az ötezer éves dzsinnt, Bartimaeust, és megparancsolja neki, hogy lopja el ellensége legféltettebb kincsét. Ezzel a több mint vakmerő lépésével a fiú a varázslók között dúló hatalmi harc kellős közepén találja magát, oldalán a csavaros eszű és pimasz dzsinnel. Vélemény: Milyen kár, hogy nem gyerekként olvastam! Kizárólag emiatt nem 10/10es... De így is elég jól "vizsgázott", simán megy rá a 10/9..:)) Ez a pontszám főleg Bartimaeusnaknak köszönhető, akinek csavaros esze, elsöprő humora és mókás átváltozásai (lásd többek között a karatézó mókust, vagy a potrohát riszáló pókot) sokat dobtak az eseményeken. Eredetinek éreztem, - és nagyon jó ötletnek - hogy a varázslóknak nincsen saját mágiájuk, csupán az általuk megidézett dzsinneknek/koboldoknak/afritáknak stb.. Nathaniel viselkedése egyszerre bosszantó és elképesztő. A kissrácban ugyanúgy ott van a nagyravágyás, a büszkeség és az arrogancia, mint a negatív szereplőkben, de közben csak egy magányos kölyök, aki elismerésre vágyik. Volt, hogy megsimiztem volna a buksiját, de volt, hogy legszívesebben felpofoztam volna. Ilyenkor általában felbukkant Bartimaeus, aki rendre pakolta a kölköt - vagy nem..:D. A vége is elég izgalmasra sikeredett, nem volt vele különösebb bajom... Szóval tetszett, noh, ez a lényeg ^^
Ami/Aki nagyon tetszett: Bartimaeus dumája, lábjegyzetei, és állatalakjai
Ami/aki kevésbé: SPOILER!! Nem igazán volt ilyen.. Talán, hogy kinyírták az asszonyt. Azt sajnáltam..:(
Jövőre nézve: Ide nekem a következő részt! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése