Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények [Eredeti cím: Beautiful Creatures]
Szerző: Kami Garcia & Margaret Stohl
Sorozat: Kaster krónikái #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 552
Műfaj: YA
Kulcsszavak: szerelem, boszorkányok, mágia, kisváros, család
Fülszöveg:Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.
Vélemény:
Két nap. Ennyi kellett. És sajnos a címével ellentétben nem azért, mert lenyűgözött volna a világ, amit Kami Garcia és Margaret Stohl teremtett. Annak idején, mikor megnéztem a filmet, egy dologban voltam biztos: SOHA nem olvasom el a könyvet. Erre tessék…
Miért kellett ez nekem? A válasz egyszerű: Nyilván nem vagyok normális. o.O"
Nem azt mondom, hogy olvashatatlan volt. De mondjuk, ha lecsípünk belőle 250 oldalt (szenvedést), vagy a felesleges köröket, egy fokkal élvezhetőbb lett volna. És még élvezhetőbb, vagy inkább érdekesebb, ha a főszereplőnk szemszöge valóban hasonlít egy tizenhat éves kamaszsrácéra. (ugyan nincsenek golyóim, nem tudhatom biztosan milyen az, de hogy Ethannek sincsenek, az hótziher).
HA ezeket mind nem számítjuk, kapunk egy egészen khm…jobb szó híján figyelemfelkeltő világot. Mennyivel jobb lett volna, ha esetleg a címhez igazodva, ezt bontják ki jobban, ahelyett, hogy újra és újra végigdöcögtem ugyanazon tinidrámán. „mondd ki” "nem, te mondd ki" „kedvellek” "én is" *pirulás* „szeretlek” *meglepődés" „tényleg?” "igen" „én is szeretlek” aztán ötven oldallal később megint átesünk ezen. juhé. értjük: szerelmesek vagytok, ez mind szép és jó, de lééépjünk már továáááább!
Jobban tetszett volna, ha inkább megismerhetem ezeket a lenyűgöző teremtményeket. A könyv terjedelme bőven adott volna rá alkalmat. -.-
Egyetlen dolog, amiről egy rossz szavam nem lehet, az a helyszín és a tipikusan déli kisváros leírása. Vonzódásom az USA déli államaihoz már-már beteges, de körülbelül ez mentette meg a könyvet attól, h. még jobban lepontozzam….
Szóval nem haltam bele, és nem is ez volt életem eddigi legrosszabb olvasmányélménye, de nem voltam se elájulva, se lenyűgözve. Ez van.
*Update* Ó és a fordítást ki ne hagyjam a jóból. Borzasztó zavaró volt az állandó „vakulás”, amit a bambulás, merengés, bámulás stb. helyett használt a fordító, de az abszolút kedvencem az „elveszejtesz”. Ha egy versben olvasom, még talán nem akadok fenn rajta – bár az én fülemet rettentően bántja – na de egy 21. századi tinikről szóló urban fantasyben? hjajjnemár. így egybe. de most már csak szőrszálhasogatok, ne is figyeljetek rám. :P
Szerző: Kami Garcia & Margaret Stohl
Sorozat: Kaster krónikái #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 552
Műfaj: YA
Kulcsszavak: szerelem, boszorkányok, mágia, kisváros, család
Fülszöveg:Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.
Vélemény:
Két nap. Ennyi kellett. És sajnos a címével ellentétben nem azért, mert lenyűgözött volna a világ, amit Kami Garcia és Margaret Stohl teremtett. Annak idején, mikor megnéztem a filmet, egy dologban voltam biztos: SOHA nem olvasom el a könyvet. Erre tessék…
Miért kellett ez nekem? A válasz egyszerű: Nyilván nem vagyok normális. o.O"
Nem azt mondom, hogy olvashatatlan volt. De mondjuk, ha lecsípünk belőle 250 oldalt (szenvedést), vagy a felesleges köröket, egy fokkal élvezhetőbb lett volna. És még élvezhetőbb, vagy inkább érdekesebb, ha a főszereplőnk szemszöge valóban hasonlít egy tizenhat éves kamaszsrácéra. (ugyan nincsenek golyóim, nem tudhatom biztosan milyen az, de hogy Ethannek sincsenek, az hótziher).
HA ezeket mind nem számítjuk, kapunk egy egészen khm…jobb szó híján figyelemfelkeltő világot. Mennyivel jobb lett volna, ha esetleg a címhez igazodva, ezt bontják ki jobban, ahelyett, hogy újra és újra végigdöcögtem ugyanazon tinidrámán. „mondd ki” "nem, te mondd ki" „kedvellek” "én is" *pirulás* „szeretlek” *meglepődés" „tényleg?” "igen" „én is szeretlek” aztán ötven oldallal később megint átesünk ezen. juhé. értjük: szerelmesek vagytok, ez mind szép és jó, de lééépjünk már továáááább!
Jobban tetszett volna, ha inkább megismerhetem ezeket a lenyűgöző teremtményeket. A könyv terjedelme bőven adott volna rá alkalmat. -.-
Egyetlen dolog, amiről egy rossz szavam nem lehet, az a helyszín és a tipikusan déli kisváros leírása. Vonzódásom az USA déli államaihoz már-már beteges, de körülbelül ez mentette meg a könyvet attól, h. még jobban lepontozzam….
Szóval nem haltam bele, és nem is ez volt életem eddigi legrosszabb olvasmányélménye, de nem voltam se elájulva, se lenyűgözve. Ez van.
*Update* Ó és a fordítást ki ne hagyjam a jóból. Borzasztó zavaró volt az állandó „vakulás”, amit a bambulás, merengés, bámulás stb. helyett használt a fordító, de az abszolút kedvencem az „elveszejtesz”. Ha egy versben olvasom, még talán nem akadok fenn rajta – bár az én fülemet rettentően bántja – na de egy 21. századi tinikről szóló urban fantasyben? hjajjnemár. így egybe. de most már csak szőrszálhasogatok, ne is figyeljetek rám. :P
Értékelés: 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése