Szerző: Jo Nesbø
Sorozat: -
Kiadó: Animus
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 192
Műfaj/Kategória: skandináv krimi
Kulcsszavak: bérgyilkos, szerelem, menekülés, bujkálás
Adaptáció: A hírek szerint lesz :) - főszerepben: Leo DiCaprio
Reading Challenge: 50/4. - Egy idén megjelent könyv
Tartalom: Olav furcsa figura, nemigen mer közeledni másokhoz.
Gyermekkora óta falja a könyveket, amiben diszlexiája sem gátolja meg.
Maga is azt állítja, hogy egyetlen dolgot leszámítva mindenre teljesen
alkalmatlan.
Ez az egy dolog pedig az emberölés.
Mint a bérgyilkosok általában, ő is magányos életet él, csupán Maria, a siketnéma, sánta boltoslány iránt táplál plátói érzelmeket. Egy nap azonban végre fordul a kocka, s megpillantja álmai asszonyát. Csak két gond van. A nő a főnöke felesége. És Olav aktuális feladata éppen az, hogy végezzen vele.
Mint a bérgyilkosok általában, ő is magányos életet él, csupán Maria, a siketnéma, sánta boltoslány iránt táplál plátói érzelmeket. Egy nap azonban végre fordul a kocka, s megpillantja álmai asszonyát. Csak két gond van. A nő a főnöke felesége. És Olav aktuális feladata éppen az, hogy végezzen vele.
Vélemény: Ha bajban vagy egy értékeléssel, húzod-halasztod, várod hogy ülepedjen az élmény, hátha csak hirtelen felindulásodban nem látsz tisztán. Aztán rájössz, hogy ha ekkora a gond, édes mindegy meddig vársz, az amit el akarsz kerülni, továbbra is bosszantó kerti törpeként ugrál a fejeden.
Nagyon nehéz elfogulatlannak lenni úgy, hogy az író a kedvenc alkotóim egyike. Tudom, hogy muszáj, de utána a hajamat csavargatva, előre-hátra dülöngélve mantrázom a kozmosznak, hogy bocsásson meg. :D
A Vér a havon nem rossz regény, de közel sem hozta a várt olvasási élményt. Az, hogy vékonyka, még nem lett volna baj, de a főszereplő és a cselekmény nem egyszer úgy vágott pofán, mint éhes macska az alvó gazdáját.
 |
| Hangulat |
Itt van rögtön Olav, a bérgyilkos, akit mindenki ostobának tart, miközben odahaza a klasszikus irodalmat bújja feszt. Nesbo karakterei mind romantikus bolondokká válnak, ha felbukkan A Nő, de míg Harry és Sonny emellett képesek keményen odavágni a rossz fiúknak, addig Olav csak sodródik. Nem bírja a vért, humora nincs, egyetlen ami irányítja az a saját függősége. Mert az előző kettőhöz hasonlóan, ő maga is szenvedélybeteg.
Harrynak ott a pia, Sonnynak a heroin. Olvavnak pedig a szerelem.
Ismeretség nélkül belezúg a legkülönfélébb fehérszemélyekbe, akinek meglátása szerint segítségre
van szüksége. Az ő segítségére. Ahogy bevágtat fehér lovon és megmenti a bajba jutott királyleányt, még akkor is, ha a királyleány önként ment a sárkány tornyába és esze ágában sincs eljönni onnan. Valahányszor Olavon eluralkodott a rózsaszín köd, megrándult az arcom. Talán a legegyszerűbb és legkifejezőbb jelző az, hogy nyálas. Mint A kis gyufaárus lány, csak szexszel és gyilokkal.
A szívem vérzik, hogy ezt kell írjam, de a sztori pár (szám szerint kettő) fordulattól eltekintve lapos, mint az Alföld és a Nesbore jellemző kreatív murdálás is hiányzott. Egy interjúban olvastam, hogy ezzel a könyvével, úgymond az ötvenes-hatvanas évek detektív regényeinek nagymesterei előtt tiszteleg. Búskomor antihősök/hősszerelmesek, film noir szerű jó és rossz küzdelmek. Nos, nekem ez annyira nem jön be, de mindezek mellett még mindig nem mondanám azt, hogy a Vér a havon pocsék lenne.
Csak nem nekem írták. Ennyi.
- és most büntetésképp elmegyek csalánnal csapkodni a hátamat.
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése