Bauer Barbara: Légikisasszonyok

Légikisasszonyok [Eredeti cím: - ]
Szerző: Bauer Barbara
Sorozat: Légikisasszonyok #1
Kiadó:  Jaffa
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 296
Műfaj:  szórakoztató irodalom
Kulcsszavak: repülés, barátság, szerelem, stewardess élet

Tartalom: Minden nő ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyként dolgozni. Minden férfi ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyt szeretni. Hiszen a stewardessek mind gyönyörű lányok, magasak, vékonyak, mosolygósak, bájosak, és nem utolsó sorban belevalók. Amikor a repülőtéren elegáns egyenruhájukban, maguk mögött húzva könnyű gurulós bőröndjüket, emelt fővel átvágnak a várakozó utasok hadán, olyan impozáns látványt nyújtanak, hogy mindenfelől irigykedő pillantások kísérik őket.
Ez a varázslatos világ szippantja be a négy kezdő légiutas-kísérőt, akik már az első nap örök barátságot fogadnak egymásnak. Ők lesznek az elválaszthatatlan négyes: a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Meleg, vagyis Anna, Szonja, Dia és Dani. Kalandjaik minket is tízezer méter magasra repítenek, ahol a hétköznapi utasokon túl szexéhes pilóták, ármánykodó kolléganők, hatalmaskodó politikusok, megvadult focirajongók, fékezhetetlen iskolások, elkényeztetett széplányok és könnyű hódításhoz szokott üzletemberek teszik próbára a személyzet türelmét.

Vélemény: 

Valamiért egyfolytában mentséget akarok keresni arra, hogy tetszett. 

De miért?

Nyár van, és direkt olyan könyvet kerestem, ami kikapcsol és nem kell gondolkodni rajta. És ezt tökéletesen meg is kaptam. Erre magyarázkodom. 

Bauer Barbara

Idióta vagyok, aki egy pillanatra elfelejtette miről is szól az olvasás. Egyrészről lehet szellemi táplálék, másrészről lehet kikapcsolódás, menekülés a szürke hétköznapokból vagy szórakozás. Sokan szégyellik, hogy alkalomadtán ponyvát olvasnak. Néha én is rejtegetem a könyveimet, mert ugyanúgy magamból indulok ki, ahogy mindenki. Ha én ránézek három emberre, akik sorrendben, Lev Tolsztojt, Daniel Keyest és Bauer Barbit olvasnak, az utolsónál automatikusan csóválnám a fejem. Csak tudnám: Mi a halálnak?!

Szerintem fontos különválasztani a műfajokat. Monte Cristo grófját nem szabad összehasonlítani, nem tudom, a Harry Potterrel, vagy a legújabb Jo Nesbo regénnyel, mert teljesen más kategóriát képviselnek. Ahogy Bauer Barbara Légikisasszonyai is. 

A célját elérte: szórakoztatott. :))) Az első harminc oldal kicsit döcögősen ment, de aztán egyszer csak azon kaptam magam,  hogy kíváncsi vagyok, mi fog történni szereplőinkkel a következő fejezetben. 

• A megfelelés kényszeres, konzervatív Annával
• A romantikus, hebrencs Szonjával
• A dögös, életigenlő Diával
• és mindannyiuk józan, látszólag kiegyensúlyozott másik felével: Danival.

Négy, egymástól nyílegyenesen ellentétes karakter, akik mégis szuper egységet alkotnak. Hol leoltják, hol helyreteszik, de mindenekelőtt támogatják a másikat. Négyük közül, hármójuk gyerekkorában komolyabb probléma is felmerült, ami jelentősen meghatározta a felnőttkori életük mozzanatait. 

* Legszimpatikusabb talán Dani volt. A problémás helyzetek alatt mindig ő volt az, aki tudott higgadt fejjel gondolkodni, de Annával ellentétben - aki ugyancsak a kőkemény józanságáról híres - simán tudta kezelni Diát is, mivel nem jött zavarba a lány szabadszájúságától.

* Dia az a fajta lány, aki a legtöbb ember ismerősei között ott van. Gyakran váltogatja partnereit, nem kenyere a köntörfalazás, és ami a szívén a száján, méghozzá azonnal és jó hangosan. :D Sokszor idegesítőek az ilyen személyek, ráadásul gyakran átesnek a "közönséges ribanc" kategóriába, de ha ez nem következik be - mint mondjuk Dia esetében - akkor van, hogy érdemes odafigyelni rá. Mert nem mindig az a jó, ha behódolunk a nők felé támasztott automatikus elvárásoknak. Attól mert valaki nő, miért ne mutathatná ki, hogy mit akar?

* Lássuk a következőt: Annát. Szöges ellentéte Diának. Csendes, megfontolt, visszafogott és elegáns. Mondhatjuk rá, hogy úrinő. Ő jön először zavarba, ha szóba jön a szex és Dia heves kirohanásait is ő tolerálja legkevésbé. Neveltetésének köszönhetően iszonyú megfelelési kényszer van benne, ami eljutott már a "nem játék" szintre is. Ő az egyetlen, akitől E/1-ben íródott részleteket olvashatunk.

* Végezetül pedig itt van Szonja. Rózsaszín tüll, virágok és romantika. Az én természetemtől ő állt a legmesszebb. Persze mindenkiben lakozik egy kis szeleburdiság és naivitás, de nekem ez már sok volt néha. Szonja a "szerelmes lány". Aki a szerelembe szerelmes. Ő az, aki ha meglát egy idegent az utcán, már belezúg és mire mellé ér, már azt is tudja, mi lenne a gyerekeik neve. Persze a barátai mellett sokat mérséklődött az ő viselkedése is, ami mindenképpen a karakter javára vált.

Rengeteg stílusos, életvezetési - csúnya, de igaz - közhely is szerepel a regényben, de ha valaki képes a helyén kezelni őket, nincs nagy gond. Én nem szeretem az ilyen önismereti kliséket, ezért volt, amit átugrottam. Nem kell velük foglalkoznia annak, aki nem akar. Aki meg élni kíván velük, íme. Tobzódhat. ;)

Mert azért valljuk be, a közhelyek nem véletlenül azok, amik. Alapvető igazságok, féligazságok, amiket mi is használunk a megfelelő helyzetekben. Elcsépelt? Egyértelműen. Hazugság? Egy frászt.  

A sztorit illetően nincsen fő cselekmény. Szereplőink repkednek a nagyvilágban, ami alatt rengeteg minden történik velük. Konkrét eseményszösszenetek mellett belső válság, szerelem és persze csalódás is. Valaki ezt - a fő szál hiányát - negatívumnak hozta fel, szerintem, ha lekötnek a karakterek egyéni akciói, akkor nincs gond. 

Személyes off: A barátaim tudják, hogy félek a repüléstől. Ültem már repülőn és tisztában vagyok vele, hogy statisztikailag sokkal valószínűbb, hogy az utcán halsz meg, mert combon harap egy ugráló, veszett csivava, mint a levegőben, egy repülő fémkoporsóban, miközben tömöd magadba a mogyorót. De valahogy nem nyugtat meg a tény, hogy mondjuk míg egy autóbalesetet még túlélhetsz, addig egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőjének lenni egyet jelent a nullával (tudom, hogy vannak csodák, de: A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. - wikipedia). A lényeg, hogy mióta van nálam ez a repülőgéppara, azóta először érzem azt, hogy talán mégse lehet olyan nagy cucc ez a röpködősdi. 295 oldal stewardessekről és repülésről képes rá, hogy megingasson a saját hülyeségeidben, amik kezeletlenül csak még inkább elburjánzanak. Vicces, hogy erre épp egy ilyen limonádé könyv ébreszt rá. :) 

Összességében, Bauer Barbara írt egy szuperül kikapcsoló, csajos, szórakoztató regényt, ami klasszul betalál a forró, nyári, vízpartos, vagy akár csak - mint nálam - teraszon napozós időszakokban. Itt-ott voltak üresjáratok, illetve részek - például az első harminc oldalra kifejezetten haragszom - amik alatt rezgett a léc, de hol nincsenek? (pláne elsőkönyveseknél. khm.)

Örülök, hogy kihasználva a Bookline akcióját megvettem mind a három részt, mert tutira elolvasom még őket szeptemberig. :)))

Értékelés: 5/4