Rachel Vincent: Lélektolvajok

Lélektolvajok [Eredeti cím: My Soul To Take]
Szerző: Rachel Vincent
Sorozat: Sikoltók #1
Kiadó:  Jaffa
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 300
Műfaj:  YA, urban fantasy
Kulcsszavak: gyilkosság, tini, szerelem, paranormális

Fülszöveg: Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…

Vélemény: Amennyire érdekelt az elején, annyira lassan haladtam vele. Végig elég hullámzó véleményem volt róla. Hol felcsillant valami, hol halálra untam magam és inkább letettem. Az nem volt meglepetés, hogy a női főszereplő idegesített, de hogy egyetlen szimpatikus karakter legyen az egészben? 

Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez Nash, a másik főszereplő, de az álom pasi semmilyenségétől a falat kapartam. Mert szép a szeme, jó az illata, állati a teste és ööööö.... ennyi. Személyiség zéró. És ha itt tartunk a többi karakternél is felmerült ez a probléma.

Rachel Vincent

Ami a világkidolgozást illeti, leginkább egy d kategóriás vígjáték jutott róla eszembe. Volt pár hónapja egy szellemirtós-zsarus mozi, ahol a "rendszer" épp ehhez hasonlított. Számítógépek, műszakok és nyilvántartások. Nem tetszett. Ha a világ, amiről ír ősi, lásd kelta mitológia (banshee), alvilág, kaszások, démonok, akkor nekem ez nem illik bele. Elképzelhető, hogy az írónő ezt humorosnak szánta, de én nem nevettem. 

Mivel képtelen vagyok abbahagyni a negatívumok felsorolását, had biggyesszem ide a fordítást is. Lúdvércek?!

Mi köze a magyar népi hiedelemvilágnak a kelta mitológiához? A bansheet lefordítani lúdvércre, olyan, mint a görög gorgókat vasorrú bábáknak. Tévedés. Ha mondjuk lidérc lett volna, elnézőbb lennék, mivel a lidércet általánosságban is használjuk sok természetfeletti lény szinonimájaként. De ehelyett lúdvérc lett, ami szerintem nagyon nem volt jó választás. Mondjátok, hogy szőrszálhasogató vagyok. Vállalom. 

Ami tetszett, az az utolsó pár oldal, mikor kiderült minden, és a bansheek jelleme. A hosszú élet, az első sikoly mikéntje, és hogy a férfi bansheek (ezt hajlandó voltam elnézni, mivel úgy ahogy kaptunk rá magyarázatot) gyönyörűnek hallják a nők sikolyát. Apróságok, amik néhány helyen élvezhetővé tették ugyan a könyvet, de sajnos megmenteni nem tudták. Ezt sajnálom. 

Az már biztos, hogy kapálózni nem fogok a következő részért, de mivel a harmadikban (Lélekőrzők) a függőség kerül a központba, előbb utóbb bevállalom. 

Értékelés: 5/3