7 főbűn Book Tag

A 7 Főbűn Book Tag szülőanyja BookishlyMalyza ( http://youtube.com/BookishlyMalyza )

 !! :))

 

Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Mármint olyan könyv, amiről csak azért beszélek, mert szuper-intelligensnek akarok tűnni. De intellektuális csevejt nem csak a magas irodalom képviselőiről lehet folytatni. Szerintem. 

Manapság akkor tűnhetsz nagyon okosnak, ha a magyar kortárs szépirodalomról beszélsz, vagy ha bármelyik posztmodernista író művéről. Személy szerint egyiket sem kedvelem. Bocs. Szoktam klasszikus irodalmat olvasni, esetleg azt hozhatnám fel példának, de abból kiragadni egyet bűn lenne.

A legolcsóbból több is van, mert van egy antikvárium a munkahelyem közelében, ahol néha feltankolok 50 forintos könyvekből. A legdrágább viszont kitüntetett helyet foglal el a szobámban. Ugyanis közel kilencezer forint volt és a megjelenése után pár hónappal hozattam külföldről.Ez James Mollisontól a Where Children Sleep. A fotókönyv a világon élő legkülönfélébb gyerekek alvóhelyeit mutatja be. A csicsás, pihe-puha, gazdagságról tanúskodó gyerekhálószobáktól kezdve, a szigorú vallásos puritanizmuson át, a döngölt földdel borított viskóig. Az elején a cím, fluoreszkáló matricával van nyomtatva. Imádom <3 ! :))

 

Humor, határozottság, intelligencia. 

Alapvetően az erős férfi karaktereket szeretem, mint mondjuk Joe Morelli, Atticus Finch vagy Daniel Belloq. Az égimeszelő Harry Hole az alkoholizmusával együtt is a kedvencem. :)

A nőknél nagyjából ugyanez, ha nem felejt el közben nőnek lenni. Ilyen Stephanie Plum, Hermione Granger vagy Borbíró Bori.

Jelenleg a legújabb Jo Nesbo tölti ki a gondolataimat (A fiú), mert tegnap jelent meg. :D Ide vele, ide vele, ide vele!! *o*

Erre kapásból tudom a választ: Harry Potter és a bölcsek köve. Volt olyan, hogy a végére értem, majd elkezdtem elölről. Aztán megint. Ennek köszönhetően, több mint ötvenszer olvastam a sorozat első részét. Tudom, tudom... kissé beteges.. de shhhh... ;).

Laurell K. Hamiltont tudnám mondani. Ő az egyetlen olyan szerző, akinél a helyzet rajongás utálattá fordult. Annak idején üde színfolt volt a piacon, ráadásul akkor még se híre se hamva nem volt a diszkógömbös vérszívóknak. Vicces volt, kellő krimi szállal és kellő henteléssel a sorok között. Aztán a 10. kötet után az egész mélyrepülésbe kezdett és az írónő felkerült a kerülendők listájára. 

 

Talán Robin Hobb Élőhajók ciklusát mondanám. Tetszett az eleje, de egyszerűen lusta vagyok folytatni. Egy újabb sorozat, aminek messze van még a vége és hiába bámulom a megkezdett kötetet hónapok óta az éjjeli szekrényemen, nem tudom rávenni magam,  hogy tovább olvassam. Majd egyszer, ha elég erőt gyűjtök...