A Tyneford-ház [ Eredeti cím:The House at Tyneford]
Szerző: Natasha Solomons
Sorozat: -
Kiadó: I.P.C.
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 398
Műfaj/Kategória: Szépirodalom, Romantikus irodalom, Történelmi regény
Kulcsszavak: II.világháború, zsidóság, cselédség, Anglia, társadalmi különbségek, szerelem
Tartalom: Akik szívesen olvasták Kate Mortontól Az elfeledett kertet, és szeretik a
Downton Abbey hangulatát, azok rajongani fognak a New York Times
bestselleréért, amely lebilincselő történetet mesél el szerelemről és
bánatról. 1938 tavaszán járunk, amikor is a zsidóknak már nem
biztonságos Bécsben élniük. A fiatal lánynak, Elise Landaunak fel kell
cserélnie fényűző, estélyekkel és pezsgővel teli életét az angliai
szobalányok egyhangú mindennapjaival. Lakóhelye ezentúl Tyneford lesz,
az öbölnél álló hatalmas ház, ahol a cselédek folyvást ezüstöt
fényesítenek, és frissítőket szolgálnak fel a teraszon. De a háború
fenyegetően közeleg, a világ nagy változások előtt áll. Amikor Tyneford
urának ifjú örököse, Kit hazatér, a két fiatal között szokatlan barátság
szövődik, amely átformálja Tynefordot és Elisét is –
visszavonhatatlanul.
 |
| Natasha Solomons |
Vélemény: Mikor egy fülszöveg úgy kezdődik, hogy "xy rajongói imádni fogják", szerintem érhető, hogy kicsit nagyon fenntartással kezelem a könyvet. Ezúttal azonban nem vertek át, mindkét példa - Kate Morton és a Downton Abbey is - helytálló. :) A hangulat hasonlósága hamisítatlan, még így is, hogy közel tizenöt-húsz év különbség van az időszakok között.
A főszereplő Elise, naivitása és nem túl éles elméje ellenére, szerethető és barátságos leányzó, akinek a kényelmes élete egy csapásra megszűnik, mikor a biztonsága érdekében kénytelen szobalánynak állni, egy idegen országban. Bájos esetlensége és tántoríthatatlan reménykedése, hogy újra együtt lehessen a családjával, kamikaze pilótaként ér célt a szívünkhöz... Majd jött a feketeleves.
Olvasás közben már majdnem felkerült a kedvencek listájára, mikor félúton kezdett olyan irányt venni a cselekmény, ami miatt leraktam a könyvet. Nem mertem tovább olvasni, mert annyira tetszett az eleje, hogy nem akartam csalódni. Hetekig ment így... ott várt rám a polcon, félbehagyva.
Aztán persze győzött a kíváncsiságom és végigolvastam, de a varázs elmúlt, a Tyneford-ház pedig lecsúszott a kedvencelésről. :( A vége megmentette az alul csillagozástól, de megbocsátani azt a közel száz oldalt, sajnos nem tudtam.
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése