Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a
szerzője, Lewis Carrol a múlt században élt, matematikaprofesszor volt
az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent
meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte
valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e
sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely
valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki
ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a
hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a
jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol
igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély
végletekig vitt, humoros torzképét is.
Vélemény:
Klasszikus mese,rengeteg feldolgozás, mégis 21 évet váratott magára, hogy elolvassam a könyvet. Az érzéseim vegyesek:
egyszer úgy gondoltam, „wáó”, aztán „te jó ég, mit szívott ez?” Alice
egész végig rettentően idegesített, így sajnos nem igazán tudtam ráhangolódni…
:(
A királynő, bár kegyetlen volt, mégis talán az ő karaktere tetszett a legjobban ( és nem a HBC mániám miatt xD)..."Csapjátok le a fejét!" Szörnyű lenne, ha a való életben is létezne ilyen, de a mese lapjain egészen szórakoztató.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem lesz a kedvencem.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem lesz a kedvencem.
Dióhéjban: 5/3, se több, se kevesebb...
Ez a mű szerepel az
listáján.
listáján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése