A modern kor prófétája
A 19. század végi, viktoriánus hagyományoktól dohos Anglia irodalmába friss levegőt hozó szellő volt Oscar Wilde (1854-1900), a dandy és világfi, akit írásai alapján embertestbe zárt angyalnak, magánéletének eseményei alapján pedig emberbőrbe bújt démonnak hihettünk. Ő volt az első író, aki valóban azon erkölcsök – vagy erkölcstelenségek – szerint élt, amelyek műveiben megjelentek; az első író, aki számára a műveiben megjelenített morál nem szűnt meg létezni a toll letétele után; és az elsők közé tartozott, akik a legmagasztosabb Művészet kedvéért foglalkoztak a művészettel.
„Amikor megírok egy színdarabot vagy egy könyvet, csakis és kizárólag az irodalom érdekel. Ez a művészet. Nem cselekszem sem jót, sem gonoszat, csupán megpróbálok létrehozni valamit, amiben felfedezhető a szépség valamilyen változata.”
Fiatalon magasba emelkedett, kinyitotta azokat a kapukat, amelyeken mások addig még bekopogni sem mertek, hogy a dicsőség és a boldogság magaslatainak megismerése után Ikaroszként zuhanjon alá a börtönvilág szakadékába, ahonnan élve igen, de stigma nélkül sosem lehet kimászni. Sorsát és műveit az éles kontrasztok jellemezték – nehéz elhinni, hogy ugyanaz az ember alkotta meg A boldog herceg és Az önző óriás meséjét, mint aki oly élethűen tudta megjeleníteni a dekadencia csúcsait ostromló Dorian Grayt.
„Amikor megírok egy színdarabot vagy egy könyvet, csakis és kizárólag az irodalom érdekel. Ez a művészet. Nem cselekszem sem jót, sem gonoszat, csupán megpróbálok létrehozni valamit, amiben felfedezhető a szépség valamilyen változata.”
Fiatalon magasba emelkedett, kinyitotta azokat a kapukat, amelyeken mások addig még bekopogni sem mertek, hogy a dicsőség és a boldogság magaslatainak megismerése után Ikaroszként zuhanjon alá a börtönvilág szakadékába, ahonnan élve igen, de stigma nélkül sosem lehet kimászni. Sorsát és műveit az éles kontrasztok jellemezték – nehéz elhinni, hogy ugyanaz az ember alkotta meg A boldog herceg és Az önző óriás meséjét, mint aki oly élethűen tudta megjeleníteni a dekadencia csúcsait ostromló Dorian Grayt.
Vélemény:
Dorian Gray arcképét és a Telenyt (ami ebben a kötetben nem volt benne) már korábban olvastam, így a többi közül válogattam kedvemre. Nem sikerült a végére érnem a moly (www.moly.hu) kihívás végéig,de biztosan folytatom még, mert szeretem, ahogyan ír. Többek között: Lady Windermere legyezője nagyon tetszett, és ha körmöm nem is rágtam le, azért izgultam, nehogy leleplezzék a Lady-t. :)
A Király szerelméért keserédes történet a szerelemről, és egészen elszomorodtam a végére, de ettől függetlenül remek. Lord Arthur Saville bűnén jókat derültem, szegénynek senkit sem sikerült kinyírnia.. bár nem tudom, honnan jött a levegőbe röpítés ötlete.. xD A Milliomos Modell bájos volt, és könnyedén elmehetne tanmesének. (Bár hozzá teszem, sok másik mű is.)
Oscar Wilde örök, és nagy igazságokat mondott, kiírhatnám a fél könyvet, ha idézeteket akarnék gyűjteni (és persze akarok, úgyhogy a kezem majd leesett, mire kikörmöltem a részeket xD)
Oscar Wilde örök, és nagy igazságokat mondott, kiírhatnám a fél könyvet, ha idézeteket akarnék gyűjteni (és persze akarok, úgyhogy a kezem majd leesett, mire kikörmöltem a részeket xD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése