Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Tartalom:

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…

Vélemény:
SPOILER

Először is: nem szeretem a Sci-fit. Másodszor: Nem szeretem, ha könyveket égetnek. Harmadszor: IMÁDOM a Fahrenheit 451-et. Igaz, hogy olvasása közben többször is belejajjdultam a történtekbe ( ki az az elvetemült *cenzúra* *cenzúra* *cenzúra*, aki képes felgyújtani egy halom könyvet?!)
huh. * kifúj. lehiggad *
Szörnyű lehet egy olyan világban élni, amilyet Bradbury teremtett. A nép ostoba és elhülyült (teszem hozzá, szomorú, hogy a kezdeti dolgokat manapság is fel lehet fedezni), mégsem tesz senki semmit, mert így legalább boldogok. Akik meg tesznek, azokat lecsukják. Mikor Clarisse meghalt, végig azt hittem, hogy előbb-utóbb kiderül, a Hatalom az, ami/aki eltette láb alól. Aztán Beatty-ről is úgy gondoltam, majd a végén ő róla is felbukkan vmi, ami felmenti. Mindkét esetben tévedtem, de ez így volt jó.
Tetszett, hogy azzal ellentétben, amit egy antiutópiától vártam, reménnyel zárult az egész; megmelengette a könyvgyújtogatás gondolatától megrázkódott lelkemet. :)

Dióhéjban: 5/5


Ami/aki leginkább tetszett: Az egész. Első mondattól, az utolsóig.

Ami/aki kevésbé: Mildred, Guy felesége, mert a gondtalan elbutulást választotta az értelem helyett.

Jövőre nézve: El fogom olvasni a Marsbéli krónikákat.