Tartalom: Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy
testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül
nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem
könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a
bíróságon... Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések,
nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is
gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja
immár elkerülhetetlen számukra...
Vélemény: SPOILER! Azonnal ment neki molyon a kedvenc! Nem véletlenül alapmű és nem véletlenül kapott érte az írónő Pulitzer-díjat. A kislány látószöge rettentően hiteles, még akkor is, ha figyelembe veszem, hogy Scout jóval értelmesebb, mint korabeli társai. A gyerekkori irracionális félelmek szépen megjelennek és a testvérek közötti viszonyt is jól tükrözi az egész könyv. Atticus Finch pedig példaképpé és a tökéletes apa mintaképévé vált a
szememben, még ha csak egy kitalált karakterről is van szó. Szerelem első olvasásra.
A címadó mondatról végig azt hittem, hogy a színes bőrű férfira vonatkozik, és mikor kiderült, hogy nem, csak még jobban belehabarodtam a könyvbe. Amerikában kötelező olvasmány... nálunk is lehetne, ha nem is kötelező - nem dédelgetek esélytelen álmokat - de erősen ajánlott, például a gimiben...
Hikoridióhéjban: 5/5*
"Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz."
"Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…"
Ez a mű szerepel az
listáján.
listáján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése