Katherine Center: Szépségtapasz

Tartalom: Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére, akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az „amerikai álom”, mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy megváltoztassa az életét.
Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához, megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy elhitesse önmagával: még mindig szép – bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra, hogy újra régi önmaga legyen – ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja…

Vélemény: Sokan mondták/írták, hogy akinek nincs még gyereke ne olvassa el, mert nem is akar majd. Furcsa módon, a gyerekellenességemen nem rontott, de tény, hogy nem is javított rajta. Lanie egy rokonszenves, átlagos édesanya és a vele történtek szerintem nagyon is élethűek, persze leszámítva a könyv végét... 

Volt, hogy megsajnáltam, aztán vele együtt izgultam, hogy sikerüljön neki és, hogy kitartson. Viszont az edzőtermes pasas - már nem emlékszem a nevére - már az elejétől irritált. Mr. Szarkavaró megérdemelte azt a balegyenest! :@

Mikor Lanie támadólag lépett fel Peterrel szemben, az edzőtermet illetően, először azt gondoltam, hogy önző dög.. aztán tökéletesen megértettem, miért van mégis igaza... Kell az a minimális "Ez az enyém!"-felfogás. Másképp nem működik.

Ami még lemaradt: Olvashatóságból jeles, hipp-hopp és lement száz, aztán megint. :)) 

Dióhéjban: 5/4