Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

 

Tartalom: Az ország kedvenc toxikológusa. Hetente három-négy előadást tart, négy vidéki egyetemen tanít, napi negyven-negyvenöt beteget lát el az osztályán. Heti egy-két éjszaka ügyel, beosztottjai állítják, hogy ha ő vezeti az éjszakai ügyeletet, akkor mindig húzósabb a műszak, mert maximalista. Ha van szabadideje, akkor sincs, mert ilyenkor olvas utána a szakmájába vágó kérdéseknek. Saját bevallása szerint munkaalkoholista. Napi egy tábla mogyorós csokoládéval üzemel, s a pipáját sem tenné le semmi pénzért. Merthogy valamitől neki is függenie kell. Vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk - mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat. Szól ez a könyv tehát minden függőnek és kevésbé függőnek, kezdő és haladó szülőknek, akik nem tudnak mit kezdeni rakoncátlan gyermekeikkel, és az állandóan változó világgal, ami újabb és újabb függőségeket hoz létre - mindezt teszi életszagú, megtörtént esetek elmesélésével, olykor humorosan, sokszor pedig halálosan komolyan. Dr. Karizs Tamás, a kötet társszerzője - Jogász, újságíró, szerkesztő, fotós. Zacher Gáborral a gimnáziumban elválaszthatatlan jó barátok lettek, s ez a harminchét éve tartó barátság adta az ötletet, hogy közösen gondolják végig, s írják meg ezt a kötetet. Valószínűleg ő az egyetlen, aki iránt a közismert toxikológus teljes bizalommal volt, és akivel őszintén oszthatta meg gondolatait.

Vélemény: Hogy miért szeretem Zacher bácsit? 

1. Mert épeszű

2. mert nem naiv 

3. mert fantasztikus a humora

4. mert egy olyan ember, akire fel lehet nézni, márpedig ez ritka manapság

Tavaly egy olyan suliba jártam, ahol az egyik tanárom ismerte a doktort. Összehozott egy találkozót a Péterfybe, én pedig, mint a téma nagy kedvelője, izgatottan vártam az egészet. Többet kaptam, mint vártam. Sokkal többet. Az első blikkre azt gondoltam: egy újabb médiadoki, aki majd arról papol (mint egy évvel később az elvonón), hogy a drog rossz, az alkohol rossz, ne csináld,mert meghalsz stbstb.. *szemet forgat*

Aztán leesett az állam, mert ez a pasas semmi ilyenről nem beszélt, sőt a dumája sem kőkorszaki, rögtön megtalálta mindenkivel a közös hangot. Nem tett naiv kijelentéseket, tisztában volt vele, hogy a 13-15 fős csoportunkból (jó)páran már kipróbálták/ jelenleg is használják/ a jövőben tutira ki fogják próbálni a cuccok vmelyikét. Kedvelem a nem hülye, valós világban létező embereket. 

Ez a könyv, pedig ezt az alapérzést erősítette meg. + a Könyvhéten aztán alá is írattam vele a saját példányom..:)

Fecsiben: 5/5