C. J. Daugherty: A Cimmeria titka - (Éjjeli iskola 1.)

A Cimmeria titka
Szerző: C. J. Daugherty [website]
Sorozat: Night School #1
Kiadó:  Cartaphilus
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 456
Műfaj: YA
Kulcsszavak: bentlakásos iskola, szerelmi háromszög, rejtély, gyilkosság, titkos társaság

Fülszöveg:

Allie élete darabokra hullott szét. A bátyja eltűnt, utálja a sulit, ahova jár, a szüleitől sem számíthat megértésre… és már megint letartóztatták. Nem csoda, hogy az ősök megint új suliba küldik. De ez egyszer valami teljesen szokatlan helyre. Allie nem érti, hogyan kerülhetett a Cimmeria Akadémiára, oda, ahol a felső tízezer csemetéi tanulnak a patinás kastély festményekkel díszített falai között, vagy éppen a bálon táncolnak gyönyörű estélyi ruhában és szmokingban, kényelmükről pedig személyzet gondoskodik. A legnagyobb rejtély Allie számára mégis az Éjjeli Iskola, amelynek céljáról, működéséről és tagjairól csak a beavatottak tudhatnak.

Allie érkezését a többiek is értetlenül szemlélik, hiszen a lánynak sem társadalmi rangja, sem családfája, sem különleges képességei nem indokolják a Cimmeria Akadémiára való felvételét. Gyanakvó ellenségei mellett barátai is akadnak, de Allie rajtuk is nehezen igazodik ki. Abban sem biztos, kinek őszintébbek az érzései a két fiú közül: Sylvainnek, a jóképű francia arisztokratának vagy Carternek, a mogorva árva fiúnak. Egymást követik a különös események, melyek következtében a lányt egyre nagyobb veszély fenyegeti.

DE VAJON KIBEN BÍZHAT MEG ALLIE, HA MINDENKI HAZUDIK?

Vélemény:

Most ugyan teraszt kellene sikálnom, és pakolnom és takarítanom, de a muskátlikat legyőzte a frusztrált értetlenség. 

Mi volt ez? 

Ha azt írom vegyes érzéseim vannak, akkor finoman fogalmaztam. Néha egy oldalon belül ugrált a skála, jó és rossz között. Ha figyelembe veszem, hogy első könyves szerzőről van szó, akkor se nagyon értem. Mínusz száz oldal, szerethetőbb karakterek, kevesebb hisztéria és dráma, kidolgozottabb rejtélyszál, érthetőbb/hihetőbb/elfogadhatóbb motivációk és cselekmény. Nagyjából ennyi (vagy legalább egy része) kellene nekem ahhoz, hogy jónak csillagozzam.

A köszönetnyilvánításban az írónő megemlíti, hogy egy kihívásra született a könyv. Azt mondták, nem fog tudni megírni egy könyvet, erre tessék. Hahaha. Kár, hogy az elszántság nem elég. Nem lett volna ez rossz, tényleg voltak pillanatok, mikor elkapott és már-már tetszett. Aztán egyszer csak kisiklottunk és jöttek az üresjáratok. 

A főszereplőket a YA könyvekben általában nem szeretem, tehát Allie semmilyensége önmagában nem okozott volna csalódást, de hogy egyetlen karakter se volt, akihez kötődni vagy szurkolni tudtam volna, az már engem is zavart. A rosszul megírt szerelmi háromszögektől lassan tényleg a falat kaparom - mert persze itt is akad egy "pompás" darab. Adott Allie - a főszereplőnk - akibe az első nap - minden átmenet nélkül - belezúg a suli két legmenőbb sráca, persze. A gazdag, befolyásos, jóképű, partiképes nyálgombóc Sylvain és Carter, aki pont az ellenpólust képviseli. Árva, a szülei a suliban voltak alkalmazottak, ó igen és bajkeverő hírében áll, jujj-jujj-jujj.

 A legjobb barátnő szerepében egy idegileg labilis lány, Jo áll, akinek szerintem minimum mániákus depressziója van (arról nem is beszélve, hogy végtelenül ostoba - még akkor is, ha a sztori végét nem nézzük, ami nálam végleg kicsapta a biztosítékot). Ő a megmentő, aki segítő mosolygós kezet nyújt Allie-nek az első napokon és persze rögtön örök barátság szökken szárba. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de életem tragédiáit én nem szoktam elmesélni az első(második?harmadik?) napon egy ismeretlennek. Mert persze, öribarik vagyunk meg minden, nadekérlek!, Allie jóformán semmit nem tud meg Joról, és már arról beszél (természetesen a "eztmégsohasemondtamelsenkinek" szöveggel karöltve.blöá), hogy egy darabig vagdosta magát. 

És ha már Allie-nél tartunk. Úgy van elénk tálalva a karakter, mintha egy bajkeverő, vagány csaj lenne. Háromszor tartóztatták le egy évben - hú - a szülei nem bírtak már vele -hú - iszik,drogozik(?) - hú. De ennek semmi nyomát nem látni. Semmit. Allie egy riadt, szabálykövető, pánikrohamos tinilány. Persze az elején nem tetszik neki, hogy új iskolába kerül, távol a barátaitól, internettől stb, de mire a szobájába ér, már bólogató autótacskóként veszi át az iskola egyenruháját. A tanulmányai és az iskola házirendje elsőre hipp-hopp fontos lesz, azok a nagyon fontos barátai pedig, akiktől el akarták szakítani, pedig egy percig eszébe se jutnak. Nevetséges.

A nagy rejtélyek pedig.... - komolyan. hármast adtam molyon, de most erősen gondolkozom, hogy lejjebb viszem - ááá. 

- Hogyan került Allie az iskolába, ha a szülei átlagos anyagi helyzetűek? - a szülei ne csodálkozzanak, ha ilyen gyerekeik vannak. ostoba és kidolgozatlan indokok.

- Mi a rejtélyes Éjjeli sulisok titka? Kik járnak oda, miért és mi a feladatuk? - ez a szál több volt, mint röhejes. Végig vársz valami eget rengetően hiperszuper titkos részletet az Éjjeli sulisokat illetően, hogy miért kell ennyire titkolózni. Aztán vársz... és még mindig vársz... aztán reménykedsz... végül már dühödten vágnád a falhoz a könyvet: "Ennyi??!!?!?!?"

- Gyilkos rejtőzik a Cimmeria falai között.  Whoisit? - ezt inkább szóra se méltatom. a motiváció... jéééééééézusom. o.o"""" *beleveri a fejét a klaviatúrába * fsosghsurdhgodspugh psg.

Olyan, mintha C.J. Daugherty nem tudta volna eldönteni, hogy milyen történetet szeretne. Mondjuk a Goodreadsen olvasható információk is erősen megtévesztőek. Ugyanis ez NEM PARANORMÁLIS történet. Ami nem lett volna baj. Üdítő volt a vámpírok,boszorkányok,vérfarkasok(vérmacskák, vérmedvék, vérhattyúk, vércsirkék, vérpónik, vérszúnyogok, vérkecskék, vérAKÁRMIK) , tündérek, sellők öööööö démonvadászok, angyalok nélkül olvasni YA regényt. Vagy legalábbis üdítő lett volna, ha jó lett volna...

 Értékelés: 2