Rachel Hawkins: Hex Hall - Hex Hall #1

Hex Hall [Eredeti cím: Hex Hall]
Szerző: Rachel Hawkins
Sorozat: Hex Hall #1 / Vöröspöttyös
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 272
Műfaj/Kategória: ifjúsági irodalom
Kulcsszavak: boszorkányság, tinik, szerelem, bentlakásos iskola, harc,
Adaptáció: -
Reading Challenge: 50/39. Egy könyv, amiben mágia/varázslás van

Tartalom: Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Vélemény: 

Ha az előző vöröspöttyösöd maga volt a pokol, érthető, hogy a következővel kissé óvatosan bánsz. Nos, a félelmem, hogy elrontják, végig kitartott, azonban szerencsére (az utolsó mondat kivételével) egy egészen korrekt boszorkányos könyvet kaptam. :) 

Rachel Hawkins

Sophie ugyan nem a legokosabb karakter a YA könyvek világában, de legalább nem rosszindulatú és nem hisztizik úton, útfélen. A léc meg-megrezgett párszor olvasás közben, de bőven túlélhető keretek között. Tulajdonképpen az összes szereplőre a "semleges" jelzőt tudnám ráaggatni. Egyikük sem nőtt annyira a szívemhez, hogy körömrágva várjam a folytatást, de egyiküket sem akartam belefojtani egy kacsaúsztatóba, amiért a Hex Hall mindenképpen erős előnnyel indul a vöröspöttyösök között.

Tetszett a Prodigiumok körvonalazott világfelépítése, és hogy nem állítják benne olyan élesen szembe a fekete és fehér boszorkányokat. Az iskola leírása, és a helyszín különösen megnyerő volt, de mivel rajongok a bentlakásos sulikért, és az USA déli államaiért, nem meglepetés szerintem senkinek, hogy egy Georgiában játszódó internátusos történet már csak ennyiért is két molyos csillagról indul nálam. Elfogultságból ötös. :D 

A könyvön végigfutó rejtélyszál, kellő ízléssel és figyelemmel volt adagolva végig (nem túl nyakatekerten, de azért az ember lányának érdeklődését szépen fenntartva). Ráadásul a Sophie körül fel-fel nyíló titokdobozok is kitartóan tereltek a magasabb minyonszámú értékelés felé. Én pedig hagyom magam meggyőzni arról, hogy ez egy tisztességesen megalkotott mágikus világ, megfelelő mennyiségű YA-jellemzőkkel felvértezve. 

Nem azt mondom, hogy hibátlan, jajj dehogy. A közhelyes "bajos csajok"-on, "szuperpasi"-n, és "olyan dologért utál, amiről nem tehetek -tanár"-on  kívül akadtak olyan bosszantó apróságok, amiknél úgy rándult meg a szám széle, mint a macskáé, mikor a bajszát húzzák. DE az írónőnek rengeteg apró dologgal sikerült ellensúlyoznia ezeket a negatívumokat, és ez mindenképpen dicséretes. :)

Egy 5+1-es skálán nehéz számszerűsíteni egy olyan értékelést, ami látszólag zeng a jótól, azonban mélyebbre ásva ott lapulnak a zavaró tényezők. Mivel viszont tökéletesen illik rá, hogy "Jó volt, élveztem, de valami hiányzott" , így végül egy jó erőben lévő, csinos 4-est kap.

Értékelés: 5/4