Karen White: Hazatérés

Hazatérés [Eredeti cím: Falling Home]
Szerző: Karen White
Sorozat: -
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 448
Műfaj/Kategória: Romantikus
Kulcsszavak: családregény, Dél, testvéri kapcsolat
Adaptáció: -
Reading Challenge: 50/11. Egy egyszavas című könyv

Tartalom: A húszéves Cassie Madison elhagyja szülővárosát, a Georgia állambeli Waltont, és soha többé nem akar visszatérni. Ám amikor egy családi tragédia hazaszólítja, szakítania kell New York-i életével, hogy szembenézzen mindazzal, amit egykor maga mögött hagyott…
Cassie mindent elkövet annak érdekében, hogy új életet kezdjen New Yorkban: beleveti magát a munkába, és levetkőzi déli akcentusát. Ám egy késő éjszakai telefonhívás felszínre hozza mindazt, amit megpróbált elfelejteni. Nem beszélt a húgával, Harriettel, amióta a testvére elcsábította a vőlegényét, és hozzáment feleségül. Most azonban Harriet azzal a hírrel jelentkezik, hogy az apjuk haldoklik.
Cassie hazaindul, és az egyetlen dolog, amely még az édesapja halálánál is jobban megrémiszti, a találkozás Harriettel és a családjával, amely akár az övé is lehetne. Ám képtelen ellenállni az unokahúgai és az unokaöccse szeretetének, ahogy annak is, hogy otthonának tekintse a városkát, ahol az emberek egymás hogyléte felől érdeklődnek, és a kérdésükre valóban őszinte választ várnak. Miközben meg kell küzdenie egy elfelejtett baráthoz fűződő egyre meglepőbb kapcsolatával és a családot fenyegető tragédiával, Cassie rádöbben: önmagunk elől nem menekülhetünk el, és az otthonunkat nem törölhetjük ki a szívünkből.

Vélemény: Őszintén? Nem erre számítottam. 

Karen White

Jól indult. Karen White isteni hangulatot teremtett, alig pár oldal alatt. A Hazatérésben a hamisítatlan dél keveredik egy megoldásra váró, testvéri konfliktussal. Amolyan csomóbogozás, pléd alatt összekucorodós, vasárnapi, borús délutánokra. 

Cassie megbántottsága épp annyira jogos, mint amennyire megdöbbentő, hogy egy elvileg szerető húg, hogy képes ilyet tenni a nővérével. Nem az akasztott ki, hogy Harriett és Cassie pasija egymásba szerettek, hanem ahogy intézték a dolgot. Patkánymódra. Az undorító volt. Az pedig egyenesen félelmetes, ahogy a kisváros és a család kezelte: vállrándítással "De hát szeretik egymást, igazán összeillenek, már miért kellene elnézést kérniük, bármiért is?"  Agyrém. 

Az egész helyzet nagyon durva, és az elsimítása elég lett volna egy könyvre. Csakhogy, az írónő félúton látszólag beleunt a testvérek közötti szitu drámájába, és inkább hipp-hopp megoldotta. Így azonban találni kellett valami mást, amitől nem fonnyad el a dráma-lufi. És innentől kezdve nem tetszett.

Ami az értékelést illeti, sokat vacilláltam rajta, mert olyan jól indult, azt hittem, kedvencet avathatok. Erre aztán fél úton jól pofára estem. A kezdeti szemöldökráncolásból fintor lett, aztán pedig az egésztől elment a kedvem és az utolsó oldalakat már csalódással telve gyűrtem le. Mivel az eleje 5-ös, a vége 2-es, így ha lehetne 3,5-et adnék rá. A hullámvölgy és az utóíz miatt azonban csak alacsonyan se veri a 4-est. Kár érte.

Értékelés: 5/3