Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz - Night Huntress #1

Félúton a sírhoz [ Eredeti cím: Halfway to the Grave ]
Szerző:  Jeaniene Frost
Sorozat: Cat & Bones #1 /Night Huntress #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 416
Műfaj/Kategória: Urban Fantasy 
Kulcsszavak: vámpírok, szerelem, harc

Tartalom: Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Vélemény:  *asztalba veri a fejét* Megint bedőltem a magas értékelésnek Molyon. :( 

Jeaniene Frost

Se a krimiszálban, se a humorában, se a világfelépítésében nem múlja felül egyik általam szeretett (hasonló) történetet sem. Nem volt forradalmian vicces, nem volt körömrágóan izgalmas, sem pedig különösképp szórakoztató. A főszereplő csaj egy szűzkurva, a pasija pedig egy nyálas "José-Armando". Utóbbi természetén még az se sokat segített, hogy az elején meg akarta kínozni/ölni Catet. És talán ez volt számomra a könyv legnagyobb gyengesége: a szereplők. Nagy nyomot igazából egyik sem hagyott, vagy ha igen, akkor is inkább azért, mert a falat kapartam tőle. Ilyen karakter volt például Cat anyja. Mennyivel szebb és jobb lett volna minden, ha az a vámpír inkább megöli, ahelyett, hogy megdugja. Így se Cat anyucija, se Cat nem borzolná az idegeimet többé.

Előnyére írható, hogy gyorsan lehetett haladni vele és hogy igazából oltári nagy baromságok nem voltak benne. Olyan semmi extra élmény volt, legalábbis ahhoz képest, amit beharangoztak egyes értékelők és amit ennek köszönhetően vártam. :( Ez persze maximálisan az én hibám, miért teszek fel magas lécet egy olyan könyvnek, amit az Ulpius-ház adott ki. Silly, silly girl.

Ó, és ha már az Ulpius szóba jött. Jó ideje látszik már, hogy a kiadónak kizárólag a pénz, a pénz és a pénz fontos. Oké, valamiből meg kell élni, de azért "Az Ország Elsőszámú Szennykiadója" címet elnyerni kicsit merész húzás volt, ha engem kérdeztek. DE AZ, hogy valaki, ilyen undorító munkát adjon ki a kezéből, mint a Félúton a sírhoz, több a sok(k)nál. Életemben először kötöttem be könyvborítót, annak érdekében, nehogy valaki meglássa, hogy milyen förmedvény van a kezemben. Azért ennyire nem volt rossz a könyv, hogy ezt érdemelje. MÉG EGY FEKETE BORÍTÓ is jobb lett volna! *zokog* És ha a filléres nekropornó látszat nem lenne elég, itt csücsül még méretes hátsójával a fordítás. Eltekintve a kisebb hibáktól, van egy, ami nagyon bassza a csőrömet: A SZORTYINTÁS kifejezést egyetlen épeszű, kompetens korrektornak, vagy szerkesztőnek sem szabadott volna benne hagynia a szövegben.

Kedves Hoppán Eszter,
* ha nem ismersz egy szót, kérlek legközelebb használd az interneten fellelhető online szótárakat, amennyiben nem csücsül egy a polcodon.
* szíves figyelmedbe ajánlom a szinonima szótár hasznos forgatását, amennyiben nem terjed ki a tudásod a széles szókincs csodás adományára.
* kérlek, tanulj meg magyarul.
 Köszönettel,
a reményteljes nem viszontolvasás reményében,
Sipos Edit

A többi részéből egy betűt sem kérek, köszönöm szépen. 

Értékelés: 5/2