2015. február 26., csütörtök

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör - Engelsfors-trilógia #1

A kör [ Eredeti cím: Cirkeln]
Szerző:  Mats Strandberg – Sara B. Elfgren
Sorozat: Engelsfors-trilógia #1
Kiadó:  Geopen
Megjelenés: 2012
Oldalszám:
550
Műfaj/Kategória: Ifjúsági
Kulcsszavak: tini, boszorkányság, iskola
Adaptáció: Van [imdb]
Reading Challenge: 50/1. Egy több mint 500 oldalas könyv

Tartalom: Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

Vélemény: 
Ritkán húzom fel magam ennyire egy könyvön. Imádom a skandináv krimiket, így reméltem, hogy egy svéd ifjúsági könyvtől pont az amerikai YA könyvek ellentétét kapom. Rideg valóságot, brutalitást, európai stílust. Ehelyett... 
... ehelyett rinyálást kaptam, és egy rakás önző, idegesítő, felelőtlen, hisztis pics@t!!!!
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren
Adott egy fél tucatnyi gyerek, amiből három ugyan viszonylag népszerű, de látszatbarátságai vannak, míg a többi egész életében perifériára szorult. És ekkor jön a Vörös Hold, és mindannyian boszorkányok lesznek. Végre egy momentum, ami összeköti őket, amivel lehetőségük nyílna tartozni valahová. Erre mit csinálnak? 
Hazudoznak, titkolóznak, kerülik a másikat (még akkor is, mikor nem kéne), a megbeszéltekkel szögegyenest máshogy cselekednek. Az egyikük túlzásba esik a képessége használatával, aztán mikor tényleg szükség lenne rá, gyáván visszahúzódik és hagyja, hogy egy másik lány, kockáztassa az életét. Kedves, nem? 
Mikor egyikük rájön a gyilkosságok nyitjára, ahelyett, hogy elmondaná a többieknek, egyedül cselekszik, elhasználva az utolsó cseppjét az anyagnak, amit olyan drágán szereztek meg. Grrr... Valami nagyon nagy baj van, ha az egyik szereplőt megtámadják, és te azért szurkolsz, hogy az meghaljon. Szörnyű.
Ami a cselekményt illeti, elég pörgős volt, de legfőképp a lányok magánéleti zűrjei álltak a középpontban, és nem a gyilkosság, meg a képességük. Ezt az egyensúlyt, például Camilla Läckberg szépen meg tudja oldani, de sajnos ennek a szerzőpárosnak nem sikerült...
Sajnálom, de nem tudok róla tovább írni, mert még mindig csak dühöngök... és félő, hogy pár sor után, már csak artikulálatlan morgásra futná tőlem. :D

Értékelés: 5/2





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése