Szerző: Polcz Alaine
Sorozat: -
Kiadó: Jelenkor (az én példányomnál)
Megjelenés: 2005 (az én példányomnál)
Oldalszám: 198
Műfaj/Kategória: életrajz
Kulcsszavak: háború, női sors, megszállók
Adaptáció: -
Reading Challenge: 50/19. Egy igaz történeten alapuló könyv
Tartalom: Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy
fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként
hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz
visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba.
Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját uyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülőlányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?
Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját uyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülőlányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?
Polcz Alaine |
Vélemény:
Annyira könnyű ítélkezni, olyan sorsok vagy tettek felett, amit mi magunk nem éltünk át. Ép ésszel túlélni a sorozatos testi és lelki ERŐSZAKot, elképzelni sem tudom, mennyire nehéz lehet. Polcz Alaine-nek - amennyire meg tudom állapítani - sikerült, és az átélt eseményeket brutálisan szívszorító őszinteséggel osztotta meg velünk.
Az Asszony a fronton olvasása után, sok minden kavarog bennem: tisztelet, megbecsülés, düh, elkeseredés, szeretet.. de a sornak estig nem lenne vége. A nő aki kacagni tudott a legnagyobb baj közepén, mosolytalanul bámult a semmibe béke időben. Mert átvészelni a harcot, az csak egyik fele, a következményeivel (előbb vagy utóbb) még szembe kell néznie embernek. Vagy meg kell tanulni együtt élni velük.
„(…) szívesen kérnék bocsánatot Polcz Alaine-től azokért a
kegyetlenségekért, amelyeket az orosz katonák, később meg a szovjet
pártfunkcionáriusok, a KGB-emberek műveltek a magyar földön, és másutt
is. (…) Az Asszony a fronton c. regény orosz nyelvű fordításának
megjelenése után talán többen érzünk majd bűntudatot. A bűntudat pedig:
mégiscsak az első stádiuma a lélek nemesedésének, gyógyulásának.” (Jurij
Guszev)
Mindenkivel elolvastatnám. Minden nővel, férfival. Felnőttekkel, gyerekekkel. Büdös nagy rejtély számomra, miért nem része még a kötelező irodalomnak...
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése