Waldemar Bonsels: Maja, a méhecske

Maja, a méhecske [Eredeti cím: Die Biene Maja und ihre Abenteuer ]
Szerző:  Waldemar Bonsels
Sorozat: -
Kiadó: Palatinus (az én példányomnál)
Megjelenés: 2003 (az én példányomnál)
Oldalszám: 186 (az én példányomnál)
Műfaj/Kategória: gyerekirodalom, mese
Kulcsszavak: állatszereplők, burkolt tartalom
Adaptáció: Van [imdb]
Reading Challenge: 50/7. Egy könyv, amelynek szereplői nem emberek

Tartalom: A világhírû gyermekkönyv egy engedetlen kisméhecske kalandjait írja le. Milyennek látszik a világ egy efféle apróság szemszögéből? A szófogadatlan méhecskében felismerhetjük magunkat, a mi kis családunkat, sokszor nem az elvárás szerint mûködő gyermekeinket. A Maja, a méhecske igazi családi olvasmány. Gyermekkönyv, de tanulságos a felnőtteknek is – a mai szülők, nagyszülők bizonyára örömmel veszik meg csemetéiknek, unokáiknak.

Vélemény: Meglepett. 

Waldemar Bonsels

Be kell valljam, az én gyerekkoromból teljesen kimaradt a Maja, a méhecske. Persze, láttam mindenhol és hallottam is róla, de mindig abban a tévképzetben éltem, hogy a tv-sorozathoz készült a könyv, nem pedig fordítva. Aztán megszületett az unokahúgom, aki azonos nevet visel a címszereplő méh leányzóval, így egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy elolvassam.

Az Elfújta a szél, a Majd újra lesz nyár és az Asszony a fronton mellé, gondoltam a sok háború levezetéseként lazítok egy könnyed gyerekmesével. Egy nagy frászt! :D 

Nyilván a nyomukba sem ért, a háború borzalmainak (hullákkal díszített) ösvényén, de azért a természet faunája is rendesen az arcodba vágja a tutit. Gondoltam naivan: Maja majd száll virágról virágra, idemosolyog-odamosolyog, ehelyett az egyik első barátjának hopp, eltűnik a feje, mert leharapja egy szitakötő. Javítsatok ki, ha tévedek, de én nem emlékszem ilyenre a sorozatból. :D 

Maja kalandjai tanulságos kis szösszenetek, amik hol nevetésre, hol izgulós fészkelődésre ösztönözik a felnőtteket, ugyanakkor a kis méh kíváncsisága, tudásszomja példaként szolgálhat a kicsiknek is. Érdekes lehet megbeszélni velük a történteket (pl.:szerintük gonosz-e a szitakötő?), vagy akár levonni a tanulságot. Mert persze az is van. Nanáhogy. Waldemar Bonsels (a komor úriember, réveteg tekintettel a jobb szélen) , a szerző, La Fontaine-hez hasonlóan finoman burkolt politikai és/vagy társadalmi üzenetekkel bombáz minket.

A páncéltörő gránátok, pedig szerintem a felnőttek begyöpösödött szívéhez is utat találnak. Maja helyes, kötelességtudó karakter, még ha kissé hebrencs is az elején. Rengeteget tanul a világról (az olvasóval együtt, teszem hozzá, tudtátok például, hogy a harkály nyelve hosszú, vékony és ragadós? :)), és mikor eljön az idő, egy percig sem habozik a kaptár segítségére sietni, még annak tudatában sem, hogy valószínűleg kivégzik, ha visszatér.

Csodás kis olvasmány, bár hamarabb került volna a kezembe. Szó nélkül megy rá az 5 minyon. 

Értékelés: 5/5

Nem bírtam, kihagyni. :D